2015. február 8., vasárnap

A szokás hatalma (3. rész)

Nyolcadik fejezet:

Rosa Parks a színesbőrü nő hazafele tartott a munkahelyéről, amikor felszállt a buszra. Az első 2 sorba nem ülhetett, mert az a fehér embereknek volt fenntartva, így közvetlen mögéjük a harmadik sorban foglalt helyet. A busz megállóról megállóra telítődött és egy fehér embernek állnia kellett. A buszsofőr felszólította Parks-ot hogy adja át a helyét, vagy rendőrt hív, de ő nemet mondott. A rendőrök ezért letartoztatták Parks-ot, ami a fekete mozgalom elindító eseménye lett. Bár Parks előtt is sokszor érte a feketéket ilyen megkülönböztetés, de Rosa-nak voltak kapcsolatai, a szociális élete sokkal több volt, mint másoknak. Egy ügyvéd akivel kapcsolatban állt Parks megkérte Rosa-t hogy támadják meg a letartóztatását. Parks beleegyezett és a kihallgatása utánra bojkottot szerveztek, ami elindított valamit. Mivel rengeteg ismerőse volt, az ismerettség beindította a barátság társadalmi-közösségi szokásait, és vállalták hogy kimutatják a szolidaritásukat. A mozgalom élére Martin Luther Kinget kérték fel, aki végül elvállalta.
A társadalmi kapcsolatokban hatalmas jelentőségei vannak a gyenge kapcsolatoknak. Ezt már több könyvben is olvastam, alap példa mindenhol az, hogy megkérdezték ki hogyan szerezte, honnan hallott a munkahelyéről. Evidens lenne hogy a legjobb barátainktól kapjuk a tuti infókat, viszont pont azért mert ők a legjobb barátaink, nagyon hasonló körökben mozognak mint mi. Az ember igyekszik magához hasonlókkal barátkozni, ez az egyik oka. Viszont egy gyenge kapcsolat, aki vagy egy barátunknak a barátja, vagy félévente beszélünk vele, ő teljesen más üresedésekről hall, mint mi.
Ugyanezek a gyenge kapcsolatok képesek rávenni embereket, hogy a közösséggel tartsanak. Félnek attól, hogyha nem tartanak a többiekkel akkor abból rosszul jönnek ki, ők sem kapnak segítséget. A közösség ezáltal nyomást gyakorol az egyénre, aki ha szíve szerint nem is tenne úgy ahogy, de a többiek „rákényszerítik”.



Kilencedik fejezet:

A fejezet azt taglalja, hogy a szokásainkért vajon felelősek vagyunk-e. Az egyik szálon egy háziasszony története fut, aki a szürke depressziós hétköznapokból kaszinóhajóra járt, hogy jobb legyen a kedve. Másik ágon pedig egy férfiről van szó, aki alvajáró és egyik éjjel azt hitte hogy valaki a feleségét próbálja megölni, ezért megfolytotta az illetőt, végül kiderült, hogy a feleségét folytotta meg. Mint a fejezet címe utal rá, el kell dönteni hogy mikor lehet valaki felelős a szokásaiért és mikor nem.
A szerencsejátékos háziasszony a bírósági peren, amit a kaszinó indított a felgyülemlett tartozása behajtására, bűnös volt, mivel tudta hogy ez a szokása káros, mégsem tett annyit az ügy érdekébe, hogy leszokjon róla. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a kaszinó folyamatosan bíztatta a nőt, hogy játsszon, utazásokra, vacsorákra invitálták meg családjával együtt.

A gyilkos férfit felmentették mivel a szakértői vélemény is azon az állásponton volt, hogy a férfi nem volt tudatánál így nem tehetett semmit. A férfin valószínűleg látszott, hogy nagyon meggyötörte ami a történt, mivel a per után még a bíró is együttérzését fejezte ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése