A szokás hatalma (3. rész)

Nyolcadik fejezet:

Rosa Parks a színesbőrü nő hazafele tartott a munkahelyéről, amikor felszállt a buszra. Az első 2 sorba nem ülhetett, mert az a fehér embereknek volt fenntartva, így közvetlen mögéjük a harmadik sorban foglalt helyet. A busz megállóról megállóra telítődött és egy fehér embernek állnia kellett. A buszsofőr felszólította Parks-ot hogy adja át a helyét, vagy rendőrt hív, de ő nemet mondott. A rendőrök ezért letartoztatták Parks-ot, ami a fekete mozgalom elindító eseménye lett. Bár Parks előtt is sokszor érte a feketéket ilyen megkülönböztetés, de Rosa-nak voltak kapcsolatai, a szociális élete sokkal több volt, mint másoknak. Egy ügyvéd akivel kapcsolatban állt Parks megkérte Rosa-t hogy támadják meg a letartóztatását. Parks beleegyezett és a kihallgatása utánra bojkottot szerveztek, ami elindított valamit. Mivel rengeteg ismerőse volt, az ismerettség beindította a barátság társadalmi-közösségi szokásait, és vállalták hogy kimutatják a szolidaritásukat. A mozgalom élére Martin Luther Kinget kérték fel, aki végül elvállalta.

A társadalmi kapcsolatokban hatalmas jelentőségei vannak a gyenge kapcsolatoknak. Ezt már több könyvben is olvastam, alap példa mindenhol az, hogy megkérdezték ki hogyan szerezte, honnan hallott a munkahelyéről. Evidens lenne hogy a legjobb barátainktól kapjuk a tuti infókat, viszont pont azért mert ők a legjobb barátaink, nagyon hasonló körökben mozognak mint mi. Az ember igyekszik magához hasonlókkal barátkozni, ez az egyik oka. Viszont egy gyenge kapcsolat, aki vagy egy barátunknak a barátja, vagy félévente beszélünk vele, ő teljesen más üresedésekről hall, mint mi.

Ugyanezek a gyenge kapcsolatok képesek rávenni embereket, hogy a közösséggel tartsanak. Félnek attól, hogyha nem tartanak a többiekkel akkor abból rosszul jönnek ki, ők sem kapnak segítséget. A közösség ezáltal nyomást gyakorol az egyénre, aki ha szíve szerint nem is tenne úgy ahogy, de a többiek „rákényszerítik”.

Kilencedik fejezet:

A fejezet azt taglalja, hogy a szokásainkért vajon felelősek vagyunk-e. Az egyik szálon egy háziasszony története fut, aki a szürke depressziós hétköznapokból kaszinóhajóra járt, hogy jobb legyen a kedve. Másik ágon pedig egy férfiről van szó, aki alvajáró és egyik éjjel azt hitte hogy valaki a feleségét próbálja megölni, ezért megfolytotta az illetőt, végül kiderült, hogy a feleségét folytotta meg. Mint a fejezet címe utal rá, el kell dönteni hogy mikor lehet valaki felelős a szokásaiért és mikor nem.

A szerencsejátékos háziasszony a bírósági peren, amit a kaszinó indított a felgyülemlett tartozása behajtására, bűnös volt, mivel tudta hogy ez a szokása káros, mégsem tett annyit az ügy érdekébe, hogy leszokjon róla. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a kaszinó folyamatosan bíztatta a nőt, hogy játsszon, utazásokra, vacsorákra invitálták meg családjával együtt.

A gyilkos férfit felmentették mivel a szakértői vélemény is azon az állásponton volt, hogy a férfi nem volt tudatánál így nem tehetett semmit. A férfin valószínűleg látszott, hogy nagyon meggyötörte ami a történt, mivel a per után még a bíró is együttérzését fejezte ki.

A szokás hatalma (2. rész)

Negyedik fejezet:

A fejezet középpontjában egy alumínium feldolgozó cég, az Alcoa. Az új vezérigazgatói pozícióba Paul O’Neil érkezik, aki a részvényesek nagy meglepődésére azt tartja a legfontosabb változásnak, hogy a munkavédelmet növeljék a vállalatnál. Senki nem értette. Paul terve az volt, hogy a munkavállalókban egy szokást megváltoztat, aminek hatására a változások továbbgyűrűznek. Ha megfelelően választjuk ki a kulcsszokást, és azt megváltoztatjuk, akkor az egy láncreakciót indít el. O’Neil a baleset számát nullára akarta csökkenteni, amihez radikális változtatásokra volt szükség. Ha valaki megsérült egy üzemben, az üzemvezetőnek egy napon belül értesítenie kellett erről O’Neil-t. Az üzemvezetőknek ezáltal szorosabb kapcsolatba kellett lépniük a műszakvezetőkkel, hogy egyből értesüljenek a balesetekről. O’Neil szerette volna ha a dolgozók is beszállnak a munkavédelem megszervezésébe, így megadta a telefonszámát, ha valakinek ötlete támad, nyugodtan hívja fel őt. A melósok a biztonsági kérdések mellett más személyes tapasztalatokat és tanácsokat is elmondtak, amivel sikerült növelni a termelékenységet is.

Paul O'Neill

A rész másik szereplője Michael Phelps, akit az úszóedzője nevelt az olimpiai bajnoki címre. Megvolt minden adottsága ahhoz, hogy bajnok legyen, de ennyi nem elég. Tinédzser korában az edzője azt mondta neki, hogy amikor hazamegy és lefekszik, játssza le a fejében a videót, ami nem egy igazi videó volt, hanem Phelps fejében a tökéletes futam. Amikor úszott, az edzője Bowman hangosan bíztatta, hogy tegye be a videót. A fiú egyre jobb lett, mígnem az apró győzelmekkel eljutott az olimpiáig, amit meg is nyert. 

Phelps és Bowman

Ötödik fejezet:

A fejezet egy része egy Travis nevű srácról szól, aki 16 évesen kibukott az iskolából, és egy munkahelyen sem bírt megmaradni, nem volt akaratereje. A helyzetén a Starbucks kávézó segített, ahol a munkavállalók sok órás képzéseken vesznek részt. A Starbucks hihetetlen gyorsuló terjeszkedése a minőség romlásához vezetett, amit nem lehetett megengedni, ezért volt szükség a továbbképzésre. Ezeken a továbbképzéseken a dolgozók önuralmát és akaraterejét szerették volna képezni. Kezdetben edzőtermi bérleteket kaptak, ám ez nem járt sikerrel. A megoldás ugyanaz volt, ami egy skót ortopéd intézetben működött. Felkellett írniuk, hogy mit csináljanak olyan esetben, amikor ütközőponthoz érnek. Az ortopéd betegeknél ez olyasmi lehetett mint a fotelből felkelés, ami ellen felkellett írni, hogy ha fájdalmat is érez pár lépést tegyen meg, és akkor már kibírja a célig. A felszolgálók esetén ez a vendég elégedetlensége, kiabálása lehetett. Ha erre a szituációra felkészül a dolgozó, akkor élesben is sokkal könnyebben fogja kezelni és egész nap megtudja őrizni az akaraterejét.

Az akaraterő megőrzése nagyon fontos, mivel ugyanúgy ahogy az izmaink, ha használjuk, akkor elfárad. Az akaraterő természetesen fejleszthető, így az használat esetén is később fogy el.

Kisebb kitérő még ebben a részben, hogy különbség van aközött, ha valakit szépen kérünk meg valamire, és aközött ha megparancsoljuk azt. Ha szépen megkérjük, és belecsempésszük, hogy ezzel hozzájárul a feladathoz, akkor sokkal szívesebben segít, mert úgy érzi, hogy részese valaminek és fontos a feladata, ellenben ha megparancsoljuk ugyanazt valakinek, az nem fogja szívesen megcsinálni.

Hatodik fejezet:

Avagy a válság hatalma. A válsághelyzetek megfelelő alkalmat teremtenek ahhoz, hogy változtassunk a berögzött rossz szokásokon. A Rhode Island kórházban az volt a megszokás, hogy az orvosok lenézik a nővéreket, ha azok segíteni is szeretnének az orvosok jó esetben nem veszik figyelembe, rossz esetben pedig leüvöltik őket. Az ápolók nyílvántartották melyik orvos, hogyan viszonyul hozzájuk, az egész rendszer feszültséget keltett magába. Egy műtétet azzal kell kezdeni, hogy mindent átbeszélnek, végigmennek egy rutinon és utána kezdődhet a műtét, ha egy orvos úgy érezte nincs rá idő, de a szakápoló mégis elakarta végezni annak csúnya vége lett. Az ilyen esetek miatt rengeteg műhiba történt, például rossz oldalon fúrták meg a beteg koponyáját, vagy rossz kezét műtötték a páciensnek. A kórház igazgatója ezt elfogadhatatlannak találta és egy tréningen próbált változtatni a szokásokon. Sikerrel, ezután szinte alig történt műhiba a műtőkben és a légkör is sokkal jobb volt a dolgozók között.

A King’s Cross metróállomáson 1987-ben több ember vesztette életét egy tűzeset miatt, ami megelőzhető lett volna. Az egyik jegyellenőrzőnek szólt az egyik utas, hogy egy papírzsebkendő ég a mozgólépcső aljánál. Az ellenőr lerohant és eloltotta a zsebkendőt, ám ahelyett, hogy szólna valakinek, csak hallgatott mert ez volt a bevett szokás. Senki nem akart pánikot kelteni a tömegben, illetve nem hívhatta a tűzoltóságot, mert azért egy másik osztály volt a felelős. Felettese engedélye nélkül nem léphetett senki sem kapcsolatba a többi osztállyal. A mozgólépcső alatt egyre nagyobb volt a forróság, és a mennyezetet amelyet többször átfestettek már úgy hogy nem szedték le az előző réteget (bár ezt valaki kifogásolta, de nem az ő területéhez tartozott a tűzbiztonság, így nem törődtek vele) a rétegek felhevültek. Ahogy megérkezett a következő metró az állomásra, a gyulladáspontját elért mennyezet festése belobbant. A tűzben 31-en meghaltak és rengetegen megsérültek. 

King's Cross metróállomás

Hetedik fejezet:

Amikor a vállalatok kitalálják (és diktálják) a szokásainkat. A Target áruház a hűségkártyáját használva rengeteg adatot begyűjtött a vásárlóiról. Ezeket az adatok olyanok, mint pl. mikor mit vásárolt az adott személy, vagy család. Ezek az adatok alapján mindenkinek személyre szabott reklámújságot és kupont küld az áruház. A vállalatban dolgozó statisztikusok kitalálják, hogy mit is akar a vásárló, általában amiket már vettek olyat vesznek legközelebb is, ezért azokra kapnak javarészt kuponokat.

Az újdonsült kismamákat rengeteg vállalat ajándékozza meg a gyerek születésekor, például a Walt Disney, vagy a P&G. Ennek a lényege, hogy azoknál a családoknál, embereknél ahol új családtag érkezik, ők a leghajlandóbbak az új termékek vételére. Így ha a szülők megszokják azokat a termékeket, amiket az ajándékcsomag tartalmaz, akkor nagy eséllyel később is azt fogják megvenni.

A Target áruházlánc eléjük akart kerülni, mégpedig úgy hogy a vásárlási szokásokból kitalálták, hogyha egy nő várandós. Ezt a feladatot Andrew Pole és csapata kapta meg, akik összefüggést fedeztek fel a várandóság és a vásárlási szokások között, így a kismamák ezentúl nem tudták titokban tartani a várandósságot. Viszont féltek attól, hogy ezzel túlságosan belemásznak az emberek magánéletébe és rossz néven veszik ezt. Ezt mindenképp kerülni kellett.

2003-ban az Arista lemezkiadó promotálni kezdte az OutKast-tól a Hey Ya! számot. Az előzetes felmérések alapján a számnak hatalmas slágernek kellett volna lennie, ám még fő műsoridőben is az emberek elkapcsolták a rádiójukat, amikor meghallották a számot. Ennek oka az volt, hogy egy teljesen más jellegű dal volt, mint a többi sláger. Ezért nem szerették az emberek. Attól érzünk jónak egy számot, hogyha hasonló a többihez, amikor úgy érezzük már hallottuk valahol. Ekkor magunkénak érezzük a számot és tetszeni fog. Az emberi agy egyszerűen így fejlődött. Erre az a megoldás született, hogy tipikus slágerek között kellett játszani a Hey Ya!-t és meg is hozta az eredményét, egyre kevesebben kapcsoltak el a dalról.

A Target áruházláncnak úgy sikerült elkerülnie, hogy a vásárlóik megfigyeltnek érezzék magukat, hogy ha benne is volt a kuponok közt a pelenka, babakocsi egyéb babáknak szükséges termék, de közvetlen mellettük figyelemelterelő kuponokat is beraktak, például egy lombszívó kupont, ami teljesen eltérő termék. 

Egy megragadott mondat a második fejezetből

"Az önfegyelem nagyobb hatással van az iskolai teljesítményre, mint az intellektuális képességek."

A szokás hatalma (1. rész)

Ajánlás útján találtam rá a könyvre, és miután utánanéztem miről is szól, megtetszett és megrendeltem. Az alcím tökéletesen kifejezi a könyv tartalmát, miszerint miért tesszük azt, amit teszünk és hogyan változtassunk rajta.

Első rész:

Egy Eugene nevű úrról szól, aki elvesztette az emlékezetét. Csak a fiatalkori emlékei maradtak meg, amit idősebb korában tanult, azt pár másodperc után elfelejtette. Eugene és felesége egy a kórházhoz közeli házba költöztek, amely kórházban vizsgálták az állapotát. Az orvosok arra kérték a feleségét, hogy vigye gyakran sétálni, így egészségesebbé tenni, mivel Eugene egy nap többször is képes volt reggelizni egymás után, mert elfelejtette, hogy már egyszer megtette. Emiatt kezdett túlsúlyso lenni és ez indokolta a sétákat. Felesége mindig ugyanazon az útvonalon vezette Eugenet, és egyik reggel Eugene elindult a felesége nélkül, mire a felesége elkezdte keresni, és mire visszaért, férje már a TV előtt ült. Megtette egyedül ugyanazt a kört, amit szokott, később ez rendszeres lett, és annyira a szokásává vált az útvonal, hogy szinte mindig hazatalált. Amikor nem, akkor a környezetben történtek változások, például az utcát építették, vagy lehullott ágak voltak útközbe. Ugyanígy tudta a lakásban, hogy hova kell menni ha étkezni akar, vagy TVzni. Viszont amikor megkérték, hogy rajzolja le, a ház alaprajzát, vagy hogy merre jár sétálni, akkor nem volt képes rá. Tehát nem volt róla tudata, hogy merre is kell menni, hanem az egész procedúra a szokásává vált. Ez teljesen megváltoztatta az orvos társadalmat erről a témakörről. 

Második rész:

Claude Hopkinst megkérte egyik barátja, aki kifejlesztett egy fogkrémet, hogy legyen az aki elterjeszti az országban. Ekkor az USA lakosságának igen csekély százaléka mosott rendszeresen fogat, és nem is érezték, hogy szükségük lenne rá. Claude jellemző módszere az volt, hogy igényt alakít ki a vásárlókban, hogy mindennap használják a terméket. Ahhoz hogy egy szokás létrejöjjön szükség van egy jelre, egy rutinra és a jutalomra. Hopkins a fogkrémet úgy reklámozta, hogy egy jelet ültetett el az emberek fejében, miszerint a nyelvükkel vizsgálják meg a fogukat, hogy érezzék a lepedéket. Ehhez a fogmosás volt a rutin, és a tiszta fog a jutalom. Ekkor már több fogkrémet lehetett kapni a piacon, viszont az emberek mégsem szoktak rá, Hopkins által reklámozott Pepsodentre viszont mégis. Ennek oka, hogy a Pepsodent mentolos volt, és az emberek szájába bizsergető érzést keltett, így a fogyasztók úgy érezték, hogy történik valami a szájukban, ezzel erősítve a jutalmat. 

A részben szó van még egyéb példákról, ami azt próbálja jellemezni, hogy az agynak, hoyg kialakuljon egy szokás, sóvárognia kell a jutalom után, különben a szokáshurok pár nap után abbamarad.

Pepsodent reklám

Harmadik rész:

Itt is több példán át adja át a szerző a rész címét, vagy a szokások emgváltoztatásának aranyszabálya, én a futballos példát írnám le. Tony Dungy egy gyengén teljesítő futballcsapathoz, a "Kalózokhoz" került edzőként. Az ő stratégiája az volt, hogy a játékosok szokását meg kell változtatni, hogy a pályán ne gondolkodjanak egyes esetekben, hanem a szituációtól függően, szokásból viselkedjenek. Tudta, hogy amit eddig szokássá alakítottak, azt nem lehet megváltoztatni, ezért terve szerint a jel és a jutalom ugyanaz marad, mint a régi szokásban, csak a rutin változik meg. Ezzel a taktikával a döntőig elvitte a csapatát. 

Ugyanezzel a taktikával működik az Anonim Alkoholisták csoportja is, ott is ugyanaz a jel és a jutalom, viszont a rutin az alkohol helyett például egy beszélgetés.

Tony Dungy

Miért is..

Elsősorban magamnak, ha el is olvasok egy könyvet, annak csak úgy van értelme, ha utána tudatosítom magamban, hogy mi is volt benne, és ha már tudatosítom, akkor leírom. Könyvtől függően igyekszem fejezetenként leírni a tartalmat, tanulságot. 

Másodsorban annak aki olvassa, akár egy jó könyvajánlásnak is megteszi, akár annak ha valaki nem akar egy könyvet végigolvasni, csak a lényeget szeretné megtudni. Ez utóbbi is teljesen érthető, eddig szinte bármelyik könyvet is olvastam, tele volt felesleges szöveggel, csak hogy szép vastagnak látszódjon a könyv, ezt próbálom kerülni majd a bejegyzésekben.

A blog elsősorban nem a regényekről fog szólni, inkább a mindennapos tudományt taglaló szerzeményekről.